A tévé mellett a háztartások másik központi eleme a hűtőszekrény. Egy statisztika szerint az átlag amerikai családban naponta ötvenszer nyitják és csukják a hűtő ajtaját. Nem véletlen, hogy már a kilencvenes években felmerült, hogy az internetre kapcsolt fridzsiderben milyen lehetőségek rejlenek. Egy olyan okoshűtő, ami képes önmagától felismerni, hogy mi van benne és mennyi, és képes az összetevőket receptekhez kapcsolni, az valóban új fejezetet nyitna a konyhában.
A gondolat tehát egyszerű: az internet jó, a hűtőszekrény is jó. Ha pedig két jó dolgot összerakunk, biztos valami harmadik jó lesz az eredmény. Hát nem mindig.
1998-ban, egy V-sync nevű, korábban információs kioszkokat gyártó japán cég dobta piacra az "Internet Refrigerator"-t, az első okos hűtőszekrényt. Igen, 16 éve, épp abban az évben, amikor két stanfordi egyetemista megalapította Google-t, és az Amazon sem volt több egy reményteli online könyvesboltnál.
A V-sync termékén recepteket lehetett olvasni, bevásárlólistát írni, és begépelni, mi is van a hűtőnkben. Érdekes, ha belegondolunk, tulajdonképp máig sem tudnak sokkal többet az okos hűtők.
Rá egy évre, a dotkom buborék kellős közepén az Electrolux is előjött a saját megoldásával, ahol már online meg is lehetett rendelni a fogyatkozó élelmiszereket. Legalábbis ezt ígérték, végül nagyon kevés helyen tudtak élelmiszerboltokkal leszerződni.
A kudarc nem vette el a gyártók kedvét, szinte évente jöttek ki az újabb csodahűtőkkel.
Érdekes módon ezen innovációk mindegyike megegyezett abban, hogy:
- rengeteg manuális munkát várt el a felhasználótól
- nem tudott sem nyilvántartási, sem vásárlási folyamatokat automatizálni
- a kevés előnyért cserébe nagyon drágák voltak
Ezt persze a gyártók is látták, ezért úgy gondolták, ha már az ételek nyilvántartását nem tudják automatizálni, legalább telepakolják egyéb, könnyen megoldható funkciókkal. Így kerültek a hűtőkbe olyan szolgáltatások, mint email küldés, családi naptár, üzenőfal, videochat, biztonsági kamera, zenehallgatás, youtube videó nézés.
De hiába próbálták a könnyebbik végén megfogni a problémát, a vásárlók nem akartak drága, zenélő hűtőgépeket venni.
És ha bárki azt gondolja, a gyártók tanultak a hibáikból, az téved. A 2013-ban bemutatott Samsung T9000 Smart Fridge még mindig ott tart, hogy - ugyan sokkal animációdúsabb képernyőn - kézzel kell bepötyögni az összes terméket, valamint azok lejárati idejét, hogy a gép tudja, mi van benne.
Márpedig ez az okoshűtők legfontosabb pontja: amíg nem tudja magától, hogy milyen termékek vannak benne, és azokból mennyi van, addig csak egy hűtőajtóra akasztott tabletről beszélünk, ami egy megdizájnolt Excel táblában megmutatja azt amit beírtunk kézzel. Amíg erre nincs megoldás, addig az okoshűtő elnevezés csak egy marketinges buzzword.
A folytatásban két témáról fogok írni:
- Miért tűnik ennyire megoldhatatlan problémának az okos hűtő megvalósítása?
- Mi lehet a megoldás a jövőben?
