Több évtizede megoldatlan súlyos környezetvédelmi probléma az óceánok szennyezettsége. Bár a szakértők több tízmillió tonna szemétről beszélnek, a vizekben úszó műanyag mennyiségét nehéz megbecsülni, mert a napsugárzás, a sós víz és a hullámok hatására egy idő után a palackok, zacskók, és egyéb tárgyak szétmállanak (de nem tűnnek el), és milliméteres darabokban úsznak a vízben. A problémát azonban mutatja, hogy az Atlanti óceán bármely részéről vett vízminták mindegyike tartalmaz műanyag részecskéket.
Az élővilágra tett hatásukról is sok rémisztő fotót láthatott, akit érdekel a téma. Műanyagzacskótól megfulladt teknősök, döglött madarak öngyújtóval és dugóval a gyomrukban, műanyag hurokban vergődő fókák mind keringenek a neten. De hogy ne gondoljuk, hogy ezek csak távoli problémák, a halak által elfogyasztott kemikáliák ránk is hatással lehetnek, amikor megesszük őket.
Az áramlások a szemetet a világ óceánjaiban 5 úszó szigetbe hordják össze. A legnagyobb, amelyik Amerikától nyugatra a Csendes óceánon van, nagyobb mint Belgium területe.
Korábban kevés használható ötlet született a szemétszigetek megszüntetésére, de egy 19 éves fiú, Boyan Slat ötlete alapján egy holland csapat már közel jár a megoldáshoz, legalábbis ezt állítják. A korábbi koncepciókban tulajdonképpen a halászathoz hasonló módon hálóval "fognák ki a szemetet". Ez azonban költséges, és rettenetesen lassú módszer.
Boyan Slat csapata, az Ocean Cleanup a szemétszigetek körbe-körbe úszását használná ki. Ennek útjába állítana olyan úszó óriásakadályokat, amelyek karjai tárolókba gyűjtenék a műanyagot, majd azok újrahasznosításra kerülhetnének. Úgy vélik, a műanyag nagyrésze a víz színén lebeg, így nem kell hálót használni (ami óhatatlanul állatokat is kifog), hanem a vízen úszó akadály önmagában hatásos. Állításuk szerint 24 ilyen akadály 5 év alatt megszüntetné a problémát.
A koncepció nagy port kavart a környezetvédők közt. Sokan mellé álltak, mások azonban erősen kritizálták. A technikai megvalósítással is problémájuk volt, állításuk szerint önmagában nonszensz, hogy lehetne lehorgonyozni ezeket az akadályokat 4000 méteres mélység felett. Vitáznak azzal is, hogy a szemét nagyrésze a víz felszínén úszna, szerintük a hullámzás akár 20-30 méter mélyre is lesodorja a műanyagszemcséket.
De a legfőbb problémájuk a hozzáállással (és a projekt körüli médiafelhajtással) van. A nagy óceánvédő szervezetek ugyanis nem a szemétszigetek eltakarításában látják a megoldást, sőt, úgy gondolják, ez eltereli a valós problémáról a figyelmet, és ezzel a műanyagiparnak tenne jót. Szerintük az egyedüli megoldás a műanyagok használatának csökkentése lenne. Ezt a célt viszont hátráltatja, ha az újságok ráharapnak a semmiből brilliáns megoldással előbukkanó 19 éves fiú sztorijára. Ez a hétköznapi embereket abba a hitbe ringatja, hogy nem kell tenniük semmit, majd jön egy fiatal zseni valami kreatív ötlettel, és megoldja azt a problémát, amit ők teremtettek a felelőtlen életmódjukkal.
Az Ocean Cleanup száz embere azonban nem foglalkozik a kritikákkal, nemrég az Azori-szigeteknél tesztelték a szemétgyűjtési módszerüket. Néhány év, és kiderülhet, kinek volt igaza.
Kattints a Like gombra, és azonnal értesülsz róla facebookon, ha új poszt jelenik meg a Smart Tech Blogon: