Az utóbbi években a focimeccsek alatt egyre több valós idejű statisztika jelenik meg a közvetítésekben. Melyik játékos mennyit futott, mekkora sebességgel lőttek egy szabadrúgást, hányszor passzolt rosszul egy játékos, vagy éppen milyen távon és milyen gyorsan futott Gareth Bale a Barcelona elleni emlékezetes góljánál (egyébként 65 métert, és 34 km/órával).

Gyakran nézek meccseket, és a technológia is érdekel, így utánakerestem: hogyan csinálják?

Nos, kiderült, hogy a technológia nem is igazán új, a kilencvenes évek közepén találták ki, de hosszú évek kellettek, mire tökéletesre csiszolták.

Az ember először azt gondolná, valamilyen jeladó van a focisták ruhájában/cipőjében, de a megoldás egyszerűen 9-12 nagy felbontású kamera, amelyek megfelelő magasságból veszik a pálya egy-egy részét. A videót egy központi gépre továbbítják, ahol a meccs kezdetén az egyes játékosokat megjelölik, a szoftver pedig követi a mozgásukat. A különböző szögből vett eseményeket lefordítják pozíció adatokra, majd adatbázisba mentik.

Így folyamatosan tudni lehet, hol van a labda, és hol vannak az egyes játékosok a pályán. A szoftver algoritmusai pedig a pozíció adatokból "újra felépítik" a meccset. Képesek akár számításokat végezni (távolságok, sebességek, labdabirtoklás, passzok iránya, stb.), felrajzolni az adatokat egy pálya alapjára, vagy akár visszajátszani a meccs részleteit 3D-ben, hogy elemezni lehessen a taktikát.

A rendszer célja tehát nem csak annyi, hogy a nézőket elkápráztassa adatokkal, hanem a játékosok teljesítményének mérésére, utólagos helyzetelemzésre is használható.

Sőt, néha viták rendezésére is.

Sir Alex Ferguson, a Manchester United volt edzője 2009-ben, a Sunderland elleni 2-2-es döntetlen után azzal vádolta a bírót, hogy nem volt elég fitt a meccshez, alig bírta követni a játékosokat. A meccs - Prozone szoftver által generált - statisztikai adatai azonban azt bizonyították, hogy a bíró több, mint 11 kilométert futott a meccs alatt. 340 méterrel többet, mint a játékosok átlaga, ráadásul a labdától átlagban 17,7 méter távolságban volt, ami teljesen normális a bírók körében. Sir Alexet meg is büntették a kirohanásáért.

Az évek során a technológia két legnagyobb megoldásszállítója a francia Amisco, és az angol Prozone lett, ketten együtt 300 focicsapatnak építették ki a rendszerüket, a Real Madridtól és Barcelonától a teljes angol első és másodosztályig. 2011-ben aztán az Amisco megvásárolta a Prozone-t, azóta szinte töretlen egyeduralma van a focimeccs elemzéseknél.

Tavaly a német szoftveróriás, a SAP úgy gondolta, tud újat mutatni ezen a területen. A németországi Hoffenheim csapatánál beüzemelt rendszerükben nem videó, hanem a labdába és a játékosok zoknijába rejtett jeladók szolgáltatják a pozíciókat. Az SAP HANA nagy teljesítményű, memóriában futó adatbáziskezelő pedig valós időben képes egyszerre mutatni a monitoron a különböző statisztikákat és a játék két, vagy háromdimenziós képét.

A nemrég elfogadottá vált szoftveres gólbíró technológia bevezetése után így egy mozzanat maradt homályos pont a fociban, a les. Ennek pontos megállapítására jelenleg még egyetlen rendszer sem képes. A videós módszer nem képes ennyire aprólékos mérésre, a jeladós verzióban pedig az eszköz a lábon van, a lesnél viszont a felsőtest is számít. Itt a lehetőség az innovációra!