Éjjel fél három van, mindenki alszik. A gyerekek és az anya mély, az apa felületes álomban.

Az apa okoskarkötője jelzi, hogy felébredt.

Az okosotthon központ jelzi, hogy mozgást észlelt az emeleti hálószobában, felkapcsolódott a lámpa az emeleti előszobában, majd a lépcsőnél, végül a konyhában.

Az okoshűtő jelzi, hogy kinyitották, majd a kivett, és visszahelyezett fagylalt súlya 100 milliliterrel csökkent.

Az apa telefonja jelzi, hogy elindította az email alkalmazást.

Az okosotthon központja jelzi, hogy mozgást észlelt, a nappaliban felkapcsolódott a lámpa, majd kinyílt a teraszajtó.

Az okostermosztát jelzi, hogy a nappali hőmérséklete fokozatosan 1,3 fokkal csökkent, majd stabilizálódott.

Az okosfüstjelző jelzi, hogy enyhe mértékű dohányfüstöt mért a nappaliban.

Az okosotthon központ jelzi, hogy a nappaliban lekapcsolódott a lámpa, és mozgást észlelt a konyhában.

Az okos gyógyszeradagoló jelzi, hogy kiadagoltak egy nyugtató tablettát.

Húsz perccel később az okosotthon központ jelzi, hogy mozgást észlelt, a konyhában, majd a lépcsőnél, végül az emeleten is lekapcsolódott a lámpa.

Tizenöt perccel később az apa okoskarkötője jelzi, hogy az apa elaludt.

Gondoljunk bele, mennyi információ megy át a jövőben a körülöttünk lévő okos eszközökön már egy ilyen rövid sztori alatt is. Persze egy szoftvernek nem annyira egyértelmű a történet, de milliónyi felhasználó viselkedési mintáit összevezetve, és a megfelelő elemző algoritmusokat használva rengeteg következtetést lehet tenni. Ez alapján pedig olyan személyre szabott termékeket és szolgáltatásokat lehet kínálni, mint korábban soha.

A 2000-es évek "content is king" iránya egyre inkább a "context is king" felé fog eltolódni az elkövetkező évtizedben. Minél több és sokrétűbb az adat, annál pontosabb big data analíziseket lehet rá építeni. A vezető IT cégek pedig dollármilliárdokat költenek arra, hogy központi szerepük lehessen a mindenapjaink értelmezésében.

Ehhez pedig az kell, hogy az életünk minél több területén jelen legyenek olyan eszközökkel, amelyek a core üzletük érdekeiket szolgálják. A Google és a Facebook mint globális hirdetés szolgáltató, az Apple, mint hardver/szoftver/szolgáltatás ökoszisztéma-szolgáltató, az Amazon pedig, mint kereskedelmi szolgáltató.

Don't be evil

A Google már nem hangoztatja az ezredfordulón még erősen kommunikált "Ne legyél gonosz" mottóját, amivel pont olyan cégeket kritizált akkor, amilyenné ő is vált.

2009-ben Eric Schmidt azt mondta, hogy akinek takargatnivalója van, az inkább ne csinálja tovább, mert a Google tárolja a kereséseit, és ha kell, át is kell adnia a kormánynak. 2012-ben a módosított adatkezelési szabályzatuk alapján sokkal szélesebb körben megoszthatják az adatainkat, mint korábban. 2013-ban pedig kiderült, valószínűleg szorosan együttműködtek az NSA-val külföldi személyek privát adatainak elemzésében.

Ezek után már valóban képmutatás lenne a Microsoftot nagytestvérezni, hiszen egyre több embernek inkább a Google jut eszébe róla.

Kontroll a munkaeszközökön

Az ő szoftvereit használjuk az irodában netezéshez, dokumentumkezeléshez, levelezéshez, jegyzeteléshez. Ötből négy ember Androidos mobilján és tabletjén olvasgatja a híreket, amikor tömegközlekedéssel megy hazafelé.

Kontroll az autóban

A Google nagy erővel nyomul ezen a területen. Megfigyelhető, hogy kevés szakmai partnerre talált a fejlesztés alatt, leginkább azért, mert az általa vizionált, önmagukat vezető autók hatása hosszútávon negatívan fogja érinteni az autógyártókat.

Nem csoda, hogy a napokban megjelent kormány és pedálok nélküli Google prototípus saját gyártás eredménye. Vagy nem akarták, hogy egy autógyártó a saját érdekei miatt beleszóljon a kialakításba, vagy szimplán nem tolongtak a gyártók, hogy önszántukból verjenek szöget a koporsójukba.  Persze a Google nagy mennyiségben nem akar autókat gyártani, de nyomást tud vele gyakorolni. A Mercedes-Benz, a Nissan és a Toyota az utóbbi időben mind elkezdtek foglalkozni a vezetés automatizálásával, de az elképzelésük szerint az autó csak bizonyos helyzetekre venné át a kormányt, pl. parkolás, csordogálás a dugóban, vagy egyenletes haladás az autópályán. Érthető, hogy nem gondolkoznak teljes automatizmusban.

A statisztikák szerint ugyanis jelenleg egy átlag autó az idő 96%-ban parkol. Ha ugyanis apa reggel elmegy vele dolgozni, hiába akar anya vásárolni, vagy a gyerek fociedzésre menni napközben, vagy vesznek még egy autót, vagy mennek busszal. Mindez megszűnik, ha az autó magától közlekedhet. Nem fog kelleni egy családban második, vagy harmadik autó.

Sőt, sok családnak egy teljes autó sem fog kelleni. Vagyis, ha egy átlag autó ezentúl mondjuk háromszor annyit lesz üzemben mint eddig, akkor harmadannyi autó is elegendő lesz.

Ezt persze a Google is látja, ezért indultak el a Google Taxi irányába. Idén januárban egy reklám alapú, vezető nélküli taxiszolgáltatás szabadalmát jegyeztették be, amelyben az utasok akár ingyen is utazhatnak, ha a taxi egyenesen a hirdető boltjához, étterméhez viheti őket. A szabadalom része az algoritmus, amely a táv alapján tervezett költséget veti össze a várható reklámbevétellel.

Emellett tavaly 258 millió dollárból bevásárolták magukat az Uber-be, ami gyakorlatilag egy privát taxi diszpécseralkalmazás.

Kontroll a ruhán

Amikor bejelentették az iPad megjelenését, rengeteg cikkben ekézték az Apple újdonságát, hogy "bukás lesz, kinek fog kelleni egy megnagyított mobiltelefon". Azóta ha az ember le akar szólni egy fejlesztés alatt álló eszközt, kicsit félve teszi.

Ennek ellenére, én nem igazán tudok hinni abban, hogy az okosórák megismételhetik azt a hullámot, amit először az okostelefonok, majd a tabletek gerjesztettek. Persze előny, ha nem kell elővennem a telefont mondjuk vezetés közben, hogy egy email tárgyát elolvassam, vagy csak ránézek és mutatja az időjárást, de nem látom ebben azt a pluszt, ami miatt megvenném. Oké, futáshoz vagy bringázáshoz jó lesz fitnesz segédletnek, de ilyet nem sokan használnak.

A Google azonban nem bízhatja a véletlenre ezt a piacot sem, így az LG-vel fejlesztett okosórájuk várhatóan még a nyáron piacra kerül. Arra koncentrálnak, hogy egy-egy nagyon aktuális információt automatikusan jelenítsenek meg az apró képernyőn (találkozó, időjárás-változás, térkép, stb.), ami - ha jól kitalálták - még akár hasznos is lehet. Mindenesetre a mintaképekből egyet se láttam, aminél felkiáltottam volna, hogy "nahát, ez remek ötlet".

A Google Glass még nincs a piacon, de sokan már most bukásról írnak vele kapcsolatban.

Robert Scoble, az egyik legismertebb tech blogger, aki nagy rajongója volt a Glassnak, végül megelégelte, hogy mindenki menekül előle a partikon, és levette a fejéről. A Glass-szal ugyanis elég egy kacsintás, hogy fotózni vagy videózni lehessen, így az emberek viselkedni kezdtek az okosszemüvegesek közelében. És persze kényelmetlenül érezték magukat, így inkább továbbálltak. Vendéglőkből, mozikból is kitiltották a Glasst, a probléma alapja mindenhol a titokban kamerázás lehetősége.

Hogy a Google végül reagál-e ezekre a fenntartásokra, és kiad-e kamera nélküli verziót, az kiderül majd (egyelőre nem úgy tűnik).

De ha mindkét termék bukás is lenne, a Google számára akkor is marad pozitívum, az Android Wear és a Google Now kiforrása. Az Android Wear a mobiltelefonokon bevált platform kiterjesztése a hordható technológiákra. Jelenleg elsősorban okosórákra fókuszál, de nyitott akár okosruhákra is. A Google Now pedig az Apple Siri, hangvezérelt asszisztens alkalmazás Androidos megfelelője, amelyet a Glass fejlesztésekor csiszolgattak.

A szemünk elé vetíthető lokáció-specifikus reklámok lehetősége azonban túlságosan kecsegtető, így a Google elkezdett az okoskontaktlencsék területén fejleszteni. Egyelőre egy glükóz szint mérő kontaktlencse fejlesztését jelentették be, és nemrég levédették egy olyan kontaktlencse terveit, amelyben kamera működik. Ha a Google Glass funkcionalitását (a megosztó kamera nélkül) képesek lennének egy kontaktlencsébe belesűríteni, az vízválasztó lehetne a hordható elektronikában.

Otthon édes

Mi hiányzik még a felsorolásból? Hogy a Google azt is szeretné tudni, mit csinálunk otthon akkor, amikor nem a gépnél ülünk, nem tabletezünk, és az okosszemüveget is levettük.

Idén áprilisban jelentették be az Android TV fejlesztését, egy set top boxot, ami megnyitja az internetet és az alkalmazásokat a tévé felé. A konkurrenciához képest kis csúszással, hiszen már az Apple és az Amazon is kínál ilyen terméket. Nem is csoda a nagy tolongás, statisztikák szerint az átlag amerikai 185 órát tölt tévézéssel, és csak 34,5 órát az okostelefonjával.

Az utóbbi évek egyik nagy smart home sikere a Nest. Két termékük van, egy öntanuló termosztát, illetve egy füst-, és szén-monoxid jelző. Oké, az szép teljesítmény, hogy a 2011-es alapítástól három év alatt egy 200 fős céget felépítettek, de miért gondolta a Google idén januárban, hogy megéri 3,2 milliárd dollárért felvásárolni a Nest Labs-t?

Leginkább talán azért, mert a Nest vezetői a zsúfolt smart home piacon, ilyen kevés termékkel is képesek voltak nagyra nőni, kitűnni a tömegből. Értik az emberek igényeit az okosotthonokkal kapcsolatban, és erre a hozzáállásra sok terméket lehet majd felfűzni. Épp ebben fog tudni segíteni a Google, mivel a Nest eddig elég lassú volt a termékfejlesztésben. Három év alatt egy termosztát és egy füstjelző azért nem egy óriási iram. A Google valószínűleg platformmá akarja majd változtatni a Nestet, amihez a gyártók kapcsolódhatnak.

A Google hátterével gyorsabban megjelenhet egy Android alapú központi egység, ami a szabályozza a világítást és a gépek közti kommunikációt, egy riasztórendszer, egy zárrendszer, esetleg egy okoshűtő kiegészítő. Ennyivel már mindent megtudhatnak a lakók életéről.

Pár éve a Google már próbálkozott az okosotthonok területén, a Google PowerMeter energiafelhasználás mérő, és optimalizáló alkalmazás azonban nem lett sikeres, így be is zárták. Egyesek szerint korai volt, kevés volt a marketing, rosszul volt kitalálva a termék, de mindaz a tudás most jobb csomagolásban bekerülhet a Nest termékcsaládba.

Amikor a Nest vezetőjét megkérdezték, megkapja-e a Google a Nest által begyűjtött adatokat, elkente a választ azzal, hogy az adatvédelmi nyilatkozatuk csak azt engedi, hogy az adatokat Nest termékek és szolgáltatások fejlesztésére használják. Aha, persze. Rövidtávon ez lehet, hogy így lesz, de ne legyenek illúzióink. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy egy rendhagyóan telerakott hűtő után a Gmailben partikellék reklámok jelennek meg, vagy a fenti példában szereplő apát másnap a telefonján természetes nyugtató bannere fogadja.

Akármilyen jövőbemutató ötletet is látunk a Google-től, amíg a bevételének 90%-a a hirdetések megjelenítéséből jön, addig ezt a core területet kell minél jobban kiaknáznia, a termékportfóliójának ezt kell segítenie.

Ha a Google képes lesz otthon, menet közben, a munkahelyen folyamatosan vizsgálni a tevékenységünket, óriási tudásra tehet szert. Jelenleg a kereséseink, esetleg a levelezéseink, videófogyasztásunk alapján próbálja kitalálni az igényeinket, a jövőben viszont a valóságot is ismerni fogja. Képes lesz a különböző eszközök által szolgáltatott adatok alapján kontextusban látni az életünket, hogy minél pontosabban rájöjjön, melyik hirdető termékét, szolgáltatását lehet nekünk a legnagyobb eséllyel eladni. 

És ugyan egy saját közösségi háló fájdalmasan hiányzik ebből a reklámspecifikus ökoszisztémából, a Google bízhat benne, hogy a Facebook egyeduralma nem tart örökké. Ami biztos, hogy ha egyszer feltűnik egy potenciális Facebook kihívó, a Google ceruzája vastagon fog majd, mert egy ilyen fontos láncszem teljessé teheti a reklámgépezetét.