Rengeteg kutatás-fejlesztési fázisban lévő koncepció látott már napvilágot a környezetet károsító, és egyre inkább kifogyóban lévő fosszilis energiahordozók (olaj, szén, földgáz) dominanciájának csökkentésére.

Az egyik ilyen ígéretes koncepció a Solar Roadways, ami az utak, járdák, és parkolók hagyományos aszfaltborítását váltaná ki nagy terhelhetőségű napelemes panelekkel. Egy üveg felületű úttest gondolata ugyan első hallásra felborzolja a szőrt az autósok hátán, a fejlesztők szerint azonban a tesztek azt mutatják, a felület speciális textúrázása miatt a panelek tapadása még esős időben sem rosszabb az aszfalténál.

A koncepció szerint a napelemes úttest a termelt energiát eljuttatja a közeli házakba, így decentralizált erőműként működhet, ami nem csak egy természeti katasztrófánál (lásd Fukusima) vagy terrortámadásnál jön jól, hanem egyszerűen olcsóbb kis távolságra szállítani az áramot.

Emellett az elektromos autók terjedésének fontos katalizátora lenne, mert indukciós felületekkel (mint a mobiltelefonoknál, amelyek speciális tányérra téve töltődnek fel) a rajta parkoló elektromos autók is feltölthetők lehetnek.

Az útburkolati jeleket (terelővonal, zebra, bicikliút, parkolók, stb.) is maga az út jeleníti meg beépített ledek segítségével. A további biztonság érdekében a panelek télen képesek felmelegedni, hogy a rajtuk lévő hó és jég elolvadjon. Az út belsejében kialakított kábelcsatornákat pedig internet és kábeltévé szolgáltatók használhatnák olcsóbban kiépíthető új generációs hálózatok kialakítására.

A kalkulációk szerint, ha az amerikai autópályák 30 százalékát átalakítanák a Solar Roadways technológiájával, az fedezné az Egyesült Államok teljes energiaigényét, és az üvegházhatású gázkibocsájtás 75%-os csökkentésével egy csapásra megoldaná a környezetvédelem legaktuálisabb problémáját.

Ez nagyon jól hangzik, de akkor miért nem építik már ki?

Hát azért, mert vannak azért árnyoldalai is a technológiának. A legkomolyabb, hogy az amerikai autópályák egyharmadának lefedése ezzel a technológiával kb. 20 billió dollárba kerülne.

Ami ennyi: 20 000 000 000 000 dollár

Ez több, mint az USA éves GDP-je, és hatszorosa Németországénak. Ebből a pénzből 25 iraki háborút lehet levezényelni, 200 űrállomást építeni, vagy 1200 Paks II. projektet pénzelni.

Ugyanakkor a technológia jelentős része még koncepció. Nem tudni pontosan, hogyan tudja tárolni majd az út az elektromosságot ahhoz, hogy folyamatosan biztosítsa az áramot, hiszen energiát csak nappal tud termelni, és azt is csak akkor, ha nincs beborulva az ég.

Míg az aszfaltutakat nem zavarja a szemét, a kosz, vagy a por, a napelemek csak akkor működnek, ha a felső rétegen áthatol a napfény. Tehát valahogy folyamatosan tisztítani kell majd, ami ekkora felületen jelentős feladat.

A fejlesztők is elismerik, hogy jelenleg a napelemes paneljeik élettartama kb. 20 év, ugyanakkor maximum kapacitáson a megtérüléshez legalább 22 év kellene. De azt gondolják, a projekt környezetvédelmi értéke miatt nem szabad pusztán a pénzügyi megtérülést vizsgálni. Ahogy ők fogalmaznak: "Az a valódi kérdés, hogy vajon mibe fog kerülni, ha nem valósítják meg a Solar Roadways-t" (azaz folytatjuk a fosszilis energiahordozók használatát).

A gyártó egyébként nemrég készült el a panelek második prototípusával az amerikai közlekedési minisztérium támogatásával, és most az Indiegogo közösségi befektető portálon próbálnak további pénzt felhajtani, egyelőre nem sok sikerrel.

A koncepció azonban a világ más tájain is megjelent, Hollandiában már el is kezdtek egy projektet, amelynek keretében bicikliutakat fednek le napelemes technológiával.